Ha belépsz az életembe egy napon,áldott legyen
a pillanat
és ,ha én elfogadlak,Istenőm lehetsz és Istened lehetek
lehet,olyan a mi világunk,hogy édes
harmóniákat és megrázó viharokat
él át,küzdeni tanulunk és tudjuk összetartozunk és minket minden élő
forrással vékony ezüst szálak kötnek
össze,örökre
végtelen lények vagyunk és szüntelen a méltó viselkedést tanuljuk
boldogít,ha örömet szerzek neked testi és lelki szinten
mert elhalmozol a női energia minden szépségével
egyé ölelkezve teljesedünk ki egésszé
Néha majd túlhaladjuk a tájat,konok tereket és időket
kedvezőbbeket teremtünk magunknak,virág mezőket
gyümölcs erdőket, lágyvizű óceánokat, tűzhideg forrásokat
és kiterjesszük magunkat,hogy képesek legyünk a szándék
erejével életre hívni,amit szeretnénk és
hálánkkal rögzítünk
magunknak amire vágytunk,hogy legyen
lassan elfelejtjük a sok ezeréves sötét rabszolgaságot
mindenkit mi szenvedésekhez láncolt
így lehetünk örök társak,járva kelve tanulni
A gondolat erejével más-más bolygókra,partalan kihívás
kortyolgatni a végtelen intelligenciából,hogy többek legyünk
mint tegnapi elménk szűkös kínálata,álmaink válnak valóra
hogy mindig fiatalon ,egészségesen alkossunk egyre jobbat
abban a reményben élni,hogy holnap is csókolhatlak
és nem múlandó a szerelmünk,másodpercről-másodperce
megújhodó forrón éltető rezgés –hullám
a mindenség rég kiváncsian arra vár,hogy mi az amit mi teremtünk
a sok-sok barbár szenvedés után!
